10 Comments

  1. 1

    Thayet

    Hű, ezen mostanában – oké, igazából nem csak mostanában – én is sokat gondolkozom. Mert ha az egész történet egyetlen szereplő E/1-ében van megírva, és a következő történet is, és mondjuk elég különböző a két regény, akkor kisebb a gond. A különböző helyszín, a más háttérvilág, más hangulat külön tudja őket tartani. (Persze, ha ugyanúgy mindkettő egy átlag középsulis történet, akkor már megint nehezebb az ügy.) De ha egy regényen belül van több szemszög, az mindig nagyon nehéz. (Amiket te írtál, azok tök jó módszerek amúgy!). Szerintem a lényeg igazából valamiféle kompromisszum lenne. Mert persze az egyik karakter fejezetét tele lehet írni tőmondatokkal meg mittudomén, de azért jól akarod azt a történetet megírni, szóval ennyire végletes sem lehet az ember. Szóval igen, szerintem kompromisszumot kell kötni.
    Én írtam már közeli E/3-ban is, igazából az annyival könnyebb csak, hogy itt inkább eltolódik az arány a történet egységessége irányába, és nem kell külön hang a karaktereknél, viszont azzal lehet játszani ugyanúgy, hogy ki mit vesz észre egy adott jelenetben, lehetnek valamilyen szinten belső monológok is… Például a HP az egy szemszöges közeli E/3, meg ami még eszembe jut az A Végzet Ereklyéi sorozat, ott is viszonylag jól meg van oldva, bár… Na jó, mindegy, ebbe nem megyek bele, majd egyszer máskor. xD
    Mindentudó E/3-akról meg ilyenekről nekem sincs tapasztalatom, karakterközpontú dolgokat írok én is, arra meg a legideálisabb tényleg az E/1 és a közeli E/3. Engem a fókuszált mindentudóval lehet az őrületbe kergetni, ott van az, hogy azt hiszed, hogy közeli E/3-at olvasol és csak azt tudod, amit az adott karakter, erre érkezik egy kiszólás, hogy “miközben ő ezt csinálta, a város másik végén X meg ezt”. Ááá.
    Egy-egy novella erejéig megéri kísérletezgetni más módszerekkel, de valóban, ha úgy érzed, neked az E/1 a tereped, akkor ragaszkodj hozzá, és tényleg a módszerek, amiket írtál, szerintem tök jók, meg egyáltalán az, hogy figyelsz erre… Szerintem nincs okod aggodalomra. (Bár nyilván ezt kicsit látatlanban mondom, mert egy-két részleten kívül még nem olvastam tőled, de na, bízom benned. xD)
    A “stílus örök” dologról meg… Igazából nyilván nehéz máshogyan írni, még ha próbálkozol, akkor is; hogyan szerkeszted a mondataid, milyen hosszúak a bekezdéseid, milyen kötőszavakat használsz, ezermegegy dolog, amire az ember nem is gondol, annyira egyéni. Rowlingot is asszem ilyenek alapján buktatták le, amikor álnéven írt egy könyvet. Szóval teljesen más nem lehetsz, azon túl, hogy persze minél többet írsz, annál jobb és magabiztosabb leszel. De a regények alapfelállása és hangulata azért meghatároz ezt-azt. Teljesen máshogy ül neki az ember mondjuk egy disztópiának meg egy romantikus lányregénynek, ez pedig valamilyen szinten tükröződik a stílusban is. Teljesen más nem lesz, de kicsit más igen, és szerintem ez elég.
    És ebből a baromi hosszú pötyögésből is asszem elég, főleg hogy te írtál vagy három könyvet életedben, én meg befejezett, tök saját regényből kereken nulla darabot, szóval csak úgy teszek, mintha mondhatnék okosat… x”D

    Reply
    1. 1.1

      Rácz-Stefán Tibor

      A közeli e/3-at bevetettem én is, az A gyilkos áldozatban például csak Petra e/1, de a többi karakter (az esetek döntő többségében Dávid) e/3-ban szólal meg. Amit nem volt túl egyszerű megírni, távol állt tőlem, de azért igyekeztem :) A Végzet ereklyéiben szerintem jól megoldották, meg a HP-ben is (Cassie-nek volt honnan tanulnia. LOL :)

      Hm, azt hiszem igazad van, a lényeg tényleg a kompromisszum és persze a különböző hangulat megteremtése – utóbbi nem egyszerű, de talán nem is lehetetlen.

      A fókuszált mindentudókat én sem szeretem, általában ezért sem olvasok szívesen E/3-at, mert az ilyen kisiklások mindig megakasztanak olvasás közben.

      “nyilván nehéz máshogyan írni, még ha próbálkozol, akkor is; hogyan szerkeszted a mondataid, milyen hosszúak a bekezdéseid, milyen kötőszavakat használsz” -> Pontosan ez a másik félelmem. Mert ez nyilvánvalóan nem egyszerű, de próbálkozni kell.

      Itt a nyár, azt hiszem eljött az ideje annak, hogy befejezz egy kéziratot. Motiváljon a IV. Aranymosás :) És köszönöm a kommentet, jól esett olvasni, hogy nem csak én agyalok ilyeneken :)

      Reply
  2. 2

    Róbert Katalin

    No, hát akkor jön a(z inkább) E/3-as író, és válaszol. :-D
    Szóval nem, nem könnyebb vagy nem kevésbé hasonló a stílus E/3-ban. Mert a hang a szerző hangja marad. Vannak kedvelt — és ez alatt azt értem, hogy túlzottan is kedvelt — szófordulatok, kifejezések, amik árulkodnak akkor is, ha E/3-ban írsz. Persze, ha ügyes vagy, akkor a sztori meg a műfaj hoz magával stílust is, amivel felismerhető, de nem önismétlő vagy. De a csapdák azonosak.
    Én egyébként olvasóként is kevésbé kedvelem az E/1-et, mint az E/3-at, és bizony, nem egy olyan szerzőt tudnék mondani, akinél hallatszik, hogy az elvileg eltérő karaktereket egy ember írta meg. Nehéz megtalálni a különböző hangokat, küzdök vele, meg látom én is a korlátaimat — ezért inkább nyúlok E/1-hez.
    De szerintem a hibalehetőségek száma nem ezen múlik. :-)

    Reply
    1. 2.1

      Rácz-Stefán Tibor

      Az igaz, hogy a hang a szerző hangja marad, de úgy tapasztaltam, hogy E/3-ban ezt mintha “könnyebben” el lehetne rejteni, mint E/1-ben.Gondolok itt elsősorban arra, hogy E/1-ben, mivel személyesebb hangvételt kölcsönöz, jóval hamarabb felfedezhetőek ezek a fordulatok. Én legalábbis így tapasztaltam olvasás közben.
      A hibalehetőségek száma pedig bármilyen stílusban végtelen, ebben egyetértünk. De szerintem van olyan stílus, amiben az olvasónak talán később esik le. Vagy másként. Ezeket tényleg a saját olvasási élményeimre alapozom ám :)

      Reply
  3. 3

    Veréb Árnika

    Szia!
    Az az igazság, hogy nálam ez teljesen másképp működik, mint ahogy te leírtad. Nálam minden történet maga választja meg, – jó ez most furcsán hangzik – hogyan is kell elmesélni. Írok E/1.-ben, E/3.-ban, jelen időben vagy múltban. Az én stílusom mindegyikben felfedezhető, tehát érződik, hogy én meséltem el a történetet, de igazából nem hasonlítanak a szereplőim – remélem. Érdekes, hogy nálad ez probléma, nekem ezzel soha nem kellett megküzdenem. Mindenesetre bele-bele olvasok majd az említett írásaidba, hogy érezzem, valóban igaz-e, amit gondolsz, vagy csak félsz ettől. :)
    Üdv,
    Árnika

    Reply
    1. 3.1

      Rácz-Stefán Tibor

      Szia Árnika! Remélem a második az igaz, és inkább csak félek tőle, nem pedig jelen lévő probléma. Akárhogy is, azon igyekszem, hogy ne legyen az. Bár, talán az se baj, ha igen. Mert a történet változhat, a stílus örök. Csak tényleg azt lenne jó tudni, ez mennyiben zavarja az olvasót :)
      Remélhetőleg hamarosan fel tudom tölteni majd az oldalra a regények egy-egy részleteit, hogy belenézhess. Addig is, köszönöm, hogy benéztél, és kommenteltél :)

      Reply
  4. 4

    Veréb Árnika

    Javítanék: beleolvasnék az írásaidba, mert látom, hogy az itt nem megoldható :)

    Reply
  5. 5

    Lora

    E/3 íróként jelentkezem :) Nem gondolom, hogy könnyebb — ugyanúgy különböző hangot kell adni mindenkinek. Talán az lehet az E/1 “buktatója”, hogy ott az egyik szereplő, a narrátor, sokkal több szöveget kap, vagyis az ő stílusa dominálja a történetet. Elkerülhetetlen, hogy sokkal több minden átcsússzon a szerző személyes stílusából, és persze ugyanezek ugyanúgy óhatatlanul bekerülnek a következő E/1 főhősbe is.

    (Én még sosem írtam E/0-ban, de felvázoltam egy ilyen történetet (Sziromszív), majd egyszer a távoli jövőben kidolgozom — nagyon kíváncsi leszek, mennyire látják majd az olvasóim a lapokon a tervezett hősnőmet, és mennyiben engem. :) )

    Reply
    1. 5.1

      Rácz-Stefán Tibor

      Erre is gondoltam, amit te kiemelsz. Hogy ez, mint buktató jelen van, és az E/3-nál kevésbé tartom észrevehetőnek.

      E/0? E/1 akart lenni? :)

      Reply
      1. 5.1.1

        Lora

        Haha, igen, vagy épp most forradalmasítottam az írástechnikát :D

        Reply

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.