Kertészként alkotok, építészként is kellene

Kemese Fanni blogbejegyzése után több írótársam is elgondolkodott azon, hogy ők Építészek, avagy Kertészek. Mármint, az írás terén. Többen is megírták a saját gondolatmenetüket (Bartos Zsuzsa összesített), én pedig sorra el is olvastam a többiek munkamódszereit. Jó volt látni, ki miként áll az íráshoz, és mely kategóriába sorolja be saját magát. Óhatatlanul elgondolkodtam azon is, hogy hová tartozom. Mielőtt kifejteném, íme, Fanni fordítása a két írói típusról:

„Az Építész előre megtervezi a történetet, ahogy egy építész egy épületet. Tudja hány szoba lesz benne, hol futnak majd a csövek, milyen tetőt húznak rá, vagyis ismerni fogja minden négyzetcentiméterét. A Kertészek ezzel szemben elültetnek egy magot, és a “vérükkel és izzadságukkal” locsolják miközben várják mi nő ki belőle. Ez a folyamat nem teljesen véletlenszerű, hiszen a Kertészek tudják mit ültettek el, és van egy általános elképzelésük, hogy “tök vagy éppen tölgyfa” nő ki belőle a végén. Martin szerint ritka, hogy valaki szélsőségesen csak Építész vagy Kertész legyen, a legtöbb író a kettő valamilyen arányú kombinációja.”

* Legalább ennyire egyértelműnek tűnik a számomra, hová tartozom *

Igazából nem is kellett sokáig gondolkodnom, rájöttem, hogy én Kertész vagyok. A kézirataim történetét illetően, tudom az elejét, a közepét és a végét, illetve a főbb karaktereknél sejtéseim vannak, merre futnak majd ki a szálaik. A legtöbb esetben pedig egyszerűen leülök, és írok. Ez így kívülről, talán furán hathat, de aki írt már bármilyen történetet is, az tudja, az általunk megalkotott karaktereknek szabad akarata van. Olyan sokszor formálják ők maguk a cselekményt, ami felett nem hunyhatok szemet. Sokszor menet közben is megdől azon elképzelés, amit eredetileg szántam az adott szereplőnek. Írás közben egyszerűen rádöbbenek, hogy XY bizony másfelé szeretné járni az útját, vagy olyan tulajdonságai jönnek elő, amik ellehetetlenítik azt, amit eredetileg elképzeltem.

Egyszer kipróbáltam ám az Építész létet is. Mielőtt befejeztem volna a legelső kéziratom, egy másik történetnél fejezetről-fejezetre megterveztem, hogy mi fog történni benne. Konkrétan leírtam, XY mit csinál, miként reagál rá a másik, és ez milyen konfliktushoz vezet. Írás közben pedig sokszor arra eszméltem, hogy nem tudom tartani azt, aminek az adott fejezetben lennie kellene, mert a karakterek egyértelműen „jelzik a számomra”, hogy ők bizony mást szeretnének. Azt a történetemet éppen emiatt be sem fejeztem. A régi számítógépemen ott van egy negyven oldalas dokumentumként, amibe egyszer talán belenézek még. Mostanság tehát a Kertész-lét a megfelelő terep a számomra. Így tudok olyat alkotni, ami nekem is tetszik, és azt hiszem e-képpen tudom leginkább valóra váltani a fantáziámat. Eközben viszont sejtem azt is, hogy valahogy össze kellene mosnom a Kertész és az Építész üzemmódot, mert úgy tudnék a leghatékonyabban működni.

* Honey Boo Boo-nak igaza van, ideje kilépni a komfortzónából *

A nyár végén egy új kézirat megírásába kezdek, egy olyanéba, amin fejben már több, mint egy éve dolgozom. Ennyi idő alatt olyan sokat gondolkodtam rajta, hogy már szinte Építésznek érzem magam. És azt hiszem ez lesz az a pont, amikor az Építész és a Kertész találkozni fog. Szükségük lesz egymásra, mert grandiózusra tervezem a történetet. Először fogok Young Adult romantikus fantasyt írni, ráadásul magyar környezetben. Nevezhetném disztópiának is, de nem egyezik meg mindenben a műfaj követelményeivel :) Nem tehetem meg azt, hogy ne vessem be az Építész-énem, mert nélküle bizony a Kertész nem fog tudni rendesen dolgozni. Rá kell találnom a módra, ahogyan ők ketten együtt tudnak működni. A “fejezetről-fejezetre” módszert elvetem, az korábban sem vált be. Viszont, másként is belevethetem magam. Azt is fogom tenni.  Még nem igazán tudom miként, de szerencsére ott van a Boncnok és az egyéb külföldi írástechnikai oldalak. Ideje még jobban kihasználni őket :)

441 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.