Élménybeszámoló az első Könyvfesztiválomról!

Tegnap végre sikerült nekem is eljutnom a Könyvfesztiválra! Fantasztikus volt a program, jó volt végre személyesen is megismerni a bloggereket, olvasókat, kedves barátokat. Dedikáltam is, méghozzá elég sokat, rengeteget beszélgettem és jókat nevettem! De elmesélem bővebben is, hogyan zajlott a napom!

Már délelőtt útra keltem, hogy elinduljak Budapestre. A buszon egyszer csak oldalra pillantottam, és arra lettem figyelmes, hogy egy lány a könyvemet olvassa. Jókat mosolygott, én meg ezerrel vigyorogtam. Volt egy olyan gondolatom, hogy megmondom neki, „hé, én írtam, és valószínűleg egy városban lakunk”, de inkább hagytam őt olvasni. Én is azt tettem, beszippantott a Will Will Grayson. Jonathan Green és David Leviathan regénye szó szerint letehetetlen!

konyvfesztival-aprosagok

* Róbert Katival ilyen meglepetéseket hoztunk magunkkal! *

Amint megérkeztem Budapestre, a lány már eltűnt, biztos leszállt útközben. Az Újpest Városkapunál kicsit szédelegtem, hogy most jár-e a metró, merre is kellene mennem. Végül az Árpád hídig jutottam, onnan metrópótlóval mentem a deákra, aztán a Moszkva Térre. (Bocsi,nekem örökre Moszkva marad. Azt hiszem, vagyunk ezzel így páran). Hazafelé már rájöttem, egyszerűbb villamospótlóval elmenni a Nyugatihoz, onnan metrópótlóval az Árpádra, majd metróval Újpestre… Akárhogy is, a közlekedés idegölő volt.

Körülbelül egy órára találtam rá a helyes útra a Fény utcánál, de úgy voltam vele, inkább megebédelek. Vettem egy brokkolis csirkemellet, aztán elindultam végre a Könyvfesztivál felé! Már a Millenáris előtt lehetett látni a standokat, a sok olvasó fiatalt, nagyon tetszetős volt a látvány, szuper dolog, hogy napjainkban ennyi fiatal ragad könyvet!

konyvfesztival-bejarat* A Mennyország bejárata :) *

Mivel először jártam a Millenárison, kicsit nézelődtem, kerestem a D épületet, pont azt találtam meg a legnehezebben. A bejáratnál kellett megvenni a jegyet, de mondtam, hogy dedikálni jöttem, így ingyen beengedtek, jó fej volt tőlük :) A standnál találkoztam írótársaimmal, Laura Arkaniannal, Kae Westával és Róbert Katalinnal. Már régóta egyeztettük ezt a napot, a megannyi facebookos beszélgetés után vártuk már, hogy élőben folytassuk.

Az épületben amúgy faltam a látványt. Könyvek és standok mindenütt, de ami számomra a lényeg volt, a Könyvmolyképző standja, amit egyszerűen imádtam! Jó volt látni a nagy tömeget, az ott dolgozó kollegákat és persze az olvasókat. Gyorsan intettem Deszynek, elkaptam még Helena Silence pillantását egy gyors integetésre, aztán elindultunk a csajokkal. Sajnos Zakály Vikivel nem tudtam beszélni, mire visszaértünk már eltűnt. Remélem, legközelebb összejön, hiszen személyesen is meg kell köszönnöm az én drága szerkesztőmnek a Fogadj el! sikerét. (Bizony, Viki volt a szerkesztőm :)) Odaszaladt viszont hozzám Hédi, a Thinking Abot You fiatal bloggere. Egy gyors puszi után váltottunk pár szót, jó volt végre élőben látni őt!

20150425_142647* Nézzétek csak, milyen szépen mosolyog Laura, Kae és Kati! *

Nem sokkal később a lányokkal kimentünk a szabadba, és Kae, a győztes-vesztes betartotta a fogadás ráeső részét! Pár hete fogadtam vele, hogy jelölt lesz a Magyar Könyvek Viadalán. Ő azt mondta, hogy nem, de veszített, így sajttortát kellett sütnie. Elhozta, a lányokkal megettük, nagyon finom volt. Ja, és Kae meg is nyerte a saját kategóriáját a viadalon, így nem is tudom beszélhetünk-e vesztesről egyáltalán :) A szabadban nagyon gyorsan telt az idő, beszélgettünk mindenről, aztán találkoztunk is egy blogger-társammal, Christine Fieldsszel, akinek nagyon örültem, még ha zavarban voltam is.

Miután Lorával, Kae-vel és Katival kiüldögéltük magunkat, tettünk egy nagy kört a standoknál, a gyermeki lelkesedésem már megszokták, szerintem fel sem vették, ahogy a(z ifjúsági) könyvekről áradozom, aztán Kati viccesen megjegyezte, hogy mindig képes vagyok eltűnni a szeme elől, ezen nagyon jót nevettem. Jó volt látni a sok standot, a kiadók munkatársait, és elmerülni a friss megjelenések között. Ami azt illeti, egy könyvet sem vettem, mert a Blogturné Klub bőven ellát olvasnivalóval, de azért volt, amire felfigyeltem, legközelebb haza is sétál velem :)

varakozok* A dedikálásra várakozók egy lelkes csoportja :) *

Körülbelül 15:30-kor már elkezdtem tartani egy kicsit-nagyon a dedikálástól, izgultam, meg minden. Hirtelen azon kaptam magam, hogy bár ott lenne Petra, a legjobb barátom, hogy megfogjam a kezét, ahogy a Fogadj el! bemutatója előtt. De nem volt ott, és emiatt picit elszomorodtam, amit Kati szerintem öntudatlanul is észrevett, és egy bátorító mondattal máris könnyedebbé tett mindent. Nagyon köszönöm!

Míg a lányok elmentek mosdóba, én erőt vettem magamon, és egyedül elsétáltam a KMK standjához, ahol Deszy már vigyorogva várt, hogy nézzem, mekkora sor áll. És tényleg, láttam az emberek kezében a könyvem, no és Katiét. Fel sem ocsúdtam, és máris megérkeztek az olvasók, például Cassye és Mariann, akikkel jó pár levelet váltottunk már. Olyan kedvesek voltak, hogy azonnal sikerült ellazulnom, és hagytam sodródni magam az árral. Amikor Kati is befutott, Deszy egyből támadott, közös kép kellett a kiadó Instagram oldalára. Némi noszogatás után belementem, bár, amúgy se lett volna más választásom. Ha Deszy azt mondja „csíz, mert fotózok”, akkor nincs apelláta! Íme, a kép :)

kati-es-tibi* Róbert Katalinnal a Könyvfesztiválon *

A dedikálás 16:00-kor el is kezdődött. A sor pedig tényleg hatalmas volt! Tollat természetesen elfelejtettem hozni, de előző este szóltam Katinak, hogy ez lesz, így ő betett egy extrát. Köszi! :) Sorra jöttek az olvasók, osztogattam az aláírásokat, könyvbe, autogramos füzetbe és papírlapra is. Nagyon szürreális élmény volt, de egyben élveztem is. Jól esik az embernek, ha elismerik a munkáját, ha valaki szereti azt, amit csinál. Most ez történt, és ezt fantasztikus dolognak tartom.

Dedikálás során iszonyú jó volt találkozni az olvasókkal. Volt olyan lány, akit a molyos értékeléséből azonnal felismertem, többekkel váltottam már levelet (Szia Anita és Ági, örültem nektek is!), Szidi pedig a könyvbemutatómról volt ismerős. Oldott hangulatú volt az egész esemény, Katival és az olvasókkal sokat nevettünk. Pár közös fotó is készült, sőt, Deszy paparazzi üzemmódban támadott is, éppen amikor Hédinek dedikáltam, megjegyezte, hogy ő most fotózni fog. Szegény Hédi, másnap írta is, pont el akarta kerülni, hogy lefotózzák. Ismerem az érzést! :)

Negyven perc alatt elfogyott a sor, kicsit üldögéltünk, Deszyvel beszélgettem, majd odajött Varga Bea és megjegyezte, hogy menő elsőkönyvesként ilyen sokáig dedikálni. Jólestek a szavai, meg az is, hogy később többet beszélgettünk :) Amikor már azt hittem, hogy nem fut be senki, megjelent egy szimpatikus anyuka a kislányával, megkérdezték, miért van tizennyolcas karika a könyvemen. Elmondtam, hogy a meleg pár miatt, ők meg csak legyintettek, az nem számít. Ez a gesztus hatalmas élményként maradt meg bennem, nagyon megdobogtatta a szívemet. Kitörő lelkesedéssel írtam alá a könyvüket.

kati-hedi-tibi* Éppen dedikálok, Hédinek címzem, a legmenőbbnek :) *

17:00-kor átadtuk a placcot, Kae és Lora dedikálására is sokan vártak ám. Ekkor keresett fel engem és Katit a hatter.hu munkatársa, kaptunk névjegykártyát, hamarosan interjúzunk, alig várom már! Katira később lecsapott az Ekultúra, én pedig odamentem Deszyékhez bandázni. Szóba került sok minden, jó volt már élőben is a blogturnés lányokkal lógni. Egy nagy röhögés után a szemem sarkából észrevettem egy sárga villanást. Odanéztem, és megláttam valamit. Egy lány éppen akkor lett tulajdonosa a könyvemnek! Anélkül, hogy gondolkodtam volna, odaléptem hozzá és megszólaltam: „Szia, most vetted meg a könyvemet. Elfogadsz tőlem egy könyvjelzőt?” Nagy mosolyok kíséretében még dedikálást is kapott. Jó érzés volt no, pláne amikor megtudtam, elfogyott az összes Fogadj el!, amit kivittek a Könyvfesztiválra! Nagyon megörültem neki!

Egy idő után a BTK-lányokkal már izgatottak lettünk, hiszen kezdődött a várva várt Vörös Pöttyös rajongói találkozó. Különösen vártam az eseményt, mert… Nos, hát még nem írtam így le külön, de március óta a Könyvmolyképző Kiadónál dolgozom, mint marketing asszisztens, Deszyvel együtt. És a VP találkozóra leadtunk egy csomó ötletet, így naná, hogy megörültünk, amikor láttuk, hogy minden meg lett fogadva. A találkozón nagyon jól éreztem magam, Józsi frenetikusan moderált, sok érdekességet elmondott. Egy ponton ki lettem én is emelve, mint új munkatárs. Szuper volt, no meg az is, ahogy a BTK-lányokkal lefoglaltunk egy teljes sort. Szerintem mi voltunk a leghangosabbak, ezért utólag is bocsi!

vp-talalkozo* Kép a Vörös Pöttyös találkozóról *

A találkozó után már elmúlt 19:00, tudtam, hogy lassan ideje szedni a sátorfát. Elköszöntem a BTK-lányoktól, addigra Erika és Lora eltűntek, úgyhogy Katival járkáltunk egy kicsit, aztán elbúcsúztam tőle is, és elindultam haza. Hosszú, de élményekkel teli napom volt, rengeteg emberrel találkoztam, sok szeretetet és feledhetetlen pillanatot kaptam, amikért örökre hálás leszek a sorsnak

Frenetikus érzés, hogy a Könyvmolyképző Kiadó írója és munkatársa lehetek, és ilyan barátokkal, ismerősökkel és olvasókkal áldott meg az élet! Egy biztos, már most nagyon várom a Könyvhetet, ahová különleges meglepetéssel készülök. Szeretném meghálálni azt a sok jót, amit tőletek kaptam. Köszönöm nektek!

667 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Comments
  1. 2 év ago
    • 2 év ago
  2. 2 év ago
    • 2 év ago

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.