Élménybeszámoló: Mennyei volt a 2016-os Könyvfesztivál!

Tegnap ismét a Könyvfesztiválon jártam, újra átélhettem a hatalmas forgatagot: már amennyi jutott belőle. Mert a tavalyitól eltérően most nem néztem szét, a Könyvmolyképző két standján kívül mást nem is láttam, csak futtában elhaladva előtte, de nem is bánom. Szuper volt a dedikálás, istenit beszélgettem az olvasóimmal, a blogger ismerősökkel és a barátokkal, kollégákkal: és mindent egybevéve ez a Könyvfesztivál lényege, ugye? Hogy pár óra erejéig összehozza az ország távoli pontjain élőket, akik imádják a könyveket, és most végre ki is beszélhetik őket. Meg minden mást, ami eszükbe jut! Szokás szerint vázolom a tegnapot, íme!

racz-stefan-tibor-alexandra

Szombat reggel már fél hétkor keltem, de kétszer nyomtam szundigombot, így tíz perc késésben voltam, szerencsére nem szívtam ezt meg, minden bekerült a táskámba, amit el akartam vinni. A busz nyolckor indult, az út alatt olvastam is a Spiritet, szuper az a könyv. Mire felértem a fővárosba, meglepetés fogadott. Akárcsak tavaly, most is pont a Könyvfesztivál idején újítják fel az Újpest városkapu – Árpád híd közti metróutakat, szóval metrópótlóztam, és megvárattam szegény Petrát. Vele tíz után pár perccel találkoztunk a Moszkva téren. Tudom, új neve van, de most őszintén, hívja bárki is Széll Kálmán Térnek? Lesétáltunk a Mammutig, közben végig dumáltunk, volt téma bőven még úgy is, hogy kétnaponta legalább egy órát beszélgetünk telefonon. Zajlik az élet, na! :) Megreggeliztünk a Subwayben, de nem mertem kockáztatni, így a hívogató új szendvics helyett a szokásos italian B.M.T. mellett tettem le a voksom. Reggeli után sétálgattunk az épületben, benéztünk az Alexandrába, ahol szerencsére megtaláltunk a könyveim is, igaz, eldugták egy cseppet, szóval rendezkedtünk, a Mennyei tűz városa elé került a Fogadj el!, a Falling Into You elé a Túl szép, így lett az igazi a polc, ugye?

konyvfeszt-to

Észre se vettük, de a három óra kábé percnek tűnt. (És ez igaz volt a napom hátralévő részére is). Petrával kettő körül elváltak az útjaink, én pedig elindultam a Könyvfesztiválra. Amint megérkeztem a tóhoz, lőttem is egy fotót, csak úgy, mert szép volt a hely, a fene hitte, hogy bármi hatása lesz. Leültem feltölteni a képet, és akkor rögtön befutott egy ismerős, Szidi és az anyukája. Megmutogatták a fesztes szerzeményeiket, szép nagy szatyrot cipeltek, pacsi! Később már beléptem az épületbe is, ahol naná, hatalmas tömeg fogadott, de mennyire csodás már ez! Lepakoltam a táskám a ruhatárban, bőven megért 200 forintot, hogy ne kelljen cipelnem egész nap (éljen a lustaság). A D-épületbe indultam rögtön, hiszen ott volt a Könyvmolyképző Kiadó egyik standja, meg egy rakat másik. Mindenütt könyvek és könyvszerető emberek, ezt hívják a mennyországnak, ugye? :)

konyvfesztival-bejarat

Amikor beléptem, el se telt két perc, de már ott volt Ada és Ünige, látták, hogy posztoltam Instagramra, jöttek megkeresni, én pedig tökre örültem nekik. Még a tavalyi gyereknapos KMK progit toltuk le együtt, azóta is tök jó, ha találkozunk, mindig van miről beszélni. Ahogy beálltunk a körbe, jöttek folyamatosan az ismerősök, így volt, hogy egyszerre hatan-heten dumáltunk, de megvan ennek is a hangulata. Nagy meglepetésemre nem csak régi ismerősök, hanem az olvasók is felfedezték, hogy ott vagyok. Kábé 10 perc után már dedikáltam, és mielőtt elkezdődött volna a hivatalos dedikálásom, legalább négy embernek aláírtam már a könyveit: pont ezért gondoltam, hogy majd lazítok 17-kor. Isteni volt ám a sok találkozás, örültem Zsebinek és Uszamának, helló Hanna-Kanna (ezt csak te értheted, ugye, Anna? :)), Dia, legközelebb többet kell beszéljünk, sajnálom, hogy most nem sikerült annyit. Fanni, remélem a pálcikadisznó és a pálcikaló szerencsét hoz a matek könyvedben! (Bizony, igazi művész vagyok :)). Egy pillanatra Ramit is elcsíptem, Fummien jót röhögtem, amikor megrótt, hogy végre megvagyok, nem hajlandó tovább cipelni a rohadt :D könyvem (nála volt az Örökké a tiéd példányom). Rengeteg emberrel találkoztam még, örültem mindenkinek. Na jó, majdnem mindenkinek.

racz-stefan-tibor-unige-ada

Volt egy eset, ami eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra, legalábbis, egy ideig. Sokat agyaltam rajta, hogy ezt is megosszam-e, mármint, az esetet, de nem lenne túl őszinte a beszámoló, ha csak a jóról beszélnék, ugye? Kábé minden nap megtörténik velem, hogy valaki odajön hozzám, általában idősebb emberek, hogy le kéne fogyni, és milyen kövér vagyok. Nem mondom, hogy nincs igazuk, de én se megyek oda egy idegenhez, hogy “nem elég fényes a hajad, tegyél már rá hajbalzsamot is“. Ha egyedül vagyok, jól kezelem az ilyen helyzeteket, de amikor társaságban, azt nagyon utálom. Éppen nyolcasban beszélgettünk, olvasók, bloggerek, és szuper volt a hangulat. Erre odajön az idős bácsi a szokásos “fogyjál le” dumával, én pedig teljesen leblokkoltam. Automatikusan rámosolyogtam, elsétáltam, megnéztem a KMK standját közelebbről is, fotóztam párat, de fél szemmel láttam, hogy az öregember még mindig ott álldogál a többiekkel. Pár perccel később visszatértem. Úgy tettem, mintha semmi sem történt volna, de belül teljesen forrongtam a dühtől. Mert hiába érsz el bármit is, az emberek többsége úgyis a külsődről ítél meg: avagy ítél el. Ez az elég sötét gondolat terjengett bennem, de ahogy folytatódott a beszélgetés, valahogy elpárolgott, megpróbáltam legyűrni. Egyedül nem ment volna, hihetetlenül sokat jelentett az ismerősök, a barátok kimondatlan támogatása, és ahogy folyamatosan jöttek az új arcok, egyre inkább elfelejtettem az esetet, és átadtam magam a jó élményeknek.

kiallitas

Később átmentem a Könyvmolyképző B30-as standjára is. Volt egy rövid, de annál vidámabb beszélgetésem Magi Edittel, a KMK boltjainak vezetőivel, egy pillanatra elcsíptem még pár kollégát is, de nem tudtam sajna maradni, mert sürgetett az idő. Ekkorra már 16.00. volt, tudtam, mindjárt jövök én. Azért elnéztem a Gabo standjához, ott láttam Teklát, Papp Dóra mellett ült, röviden bemutatkoztunk, pár percecskét azért beszéltünk is, alig várom már, hogy elolvassam a Tükörlelkeket. Itt van ám a polcomon, legkésőbb a könyvheti BTK-hajtás is lezúzom! Futtában elkaptam még a fenti képen látható kiállítást is, nagyon menő volt, ahogy a régi papírból – avagy éppen atlaszokból – milyen gyönyörű faldíszeket, vagy más tárgyakat alkottak a művészek.

kovacs-petra-rajza

Ahogy siettem volna el a Gabo standtól, jött a nagy meglepetés! Befutott egy csapat fiatal, egyikük pedig meglepetéssel érkezett. Kovács Petrának hívták a lányt, akárcsak a Fogadj el! hősnőjét. A fenti képen látható meseszép rajzzal lepett meg. Egyszerűen hihetetlen, kábé majdnem elsírtam magam a gyönyörűségtől. Nagyon eltalálta a két könyvem karaktereit, és eleve döbbenetes élmény volt Petrával és a barátaival találkozni, a közös kép készítésekor azért kicsit megremegtem, de tényleg feltöltött energiával az egész, és a beszóló idős bácsi már csak halvány emlék maradt. Siettem utána vissza a D1-es standhoz, elhoztam a könyveket is, Diának a cserét, Mariannak, amit kölcsön adott. Kábé 16.40-re értem vissza a KMK Standhoz és azt hittem rosszul látok. Kígyózó sor állt ugyanis, és gyanúsan sok embernél volt Fogadj el és/vagy Túl szép. Páran még integettek is nekem. Ahogy pedig teltek a percek, úgy gyűlt a tömeg, 17.00-re már páran az épületen kívül (!) álltak.

fogadj-el-varakozok

Én erre tényleg nem voltam felkészülve. Tavaly negyven percet dedikáltam a Könyvfesztiválon, és már azt is soknak éreztem, de most, meg sem tudtam számolni hányan várnak rám. Egyszerűen döbbenetes, hogy tényleg azért állnak ott emberek, hogy az én macskakaparásom bekerüljön a könyvükbe, vagy velem találkozzanak. Ez felfoghatatlan, még mindig annak érzem, de egyben nagyon örülök neki, mert minden egyes dedikálás, találkozás és mosoly amit kaptam, hihetetlenül feltöltött és boldoggá tett, még ha nem is mindig tudtam megfelelően kifejezni. Mindenesetre 17-kor már leültem, elköszöntem Katitól, Demitől és Annától, akiknek előtte azért megmutattam a szupercuki rajzomat is. Aztán elkezdtem dedikálni, Patyimoly – aki a KMK standnál dolgozott – vidáman meg is jegyezte, hogy sokáig itt fogok ülni, amit nem is bántam.

dedikalok

Az emberek pedig sorra jöttek, voltak köztük ismerősök, olyanok is, akik nem annyira, de mindenkinek egyformán örültem. A kilenc darab Fogadj el! kitűzőm rekordgyorsasággal elfogyott, a Könyvhétre ígérem, még csináltatok. Sőt, a könyvjelzőim is kifogytak, alig maradt 3-3 db, ezeket kisorsolom majd egy nyereményjátékon a héten. Szóval, nekiálltam dedikálni, beszélgettem is közben az olvasókkal, szuper volt hallani, hogy mit szerettek (vagy éppen nem :)) a könyveimben, hol találtak rájuk. Volt aki megjegyezte, hogy a blogom miatt kezdte el olvasni a könyveim, és miattam nézett meg egy csomó sorozatot (most épp a Shamelesst és a Glee-t tolja, jó ízlés! :)), más megjegyezte, olyan könyvet meg se vesz, amire azt írtam, hogy szerintem nem a legjobb. Döbbenetes volt, de a maga nemében páratlan. Eljöttek az Árnyvadászok is, pacsi Mariannak és a barátainak. Meg is beszéltük gyorsan, hogy imádom Sebastiant, az ötös Végzet volt a kedvencem. Meghívást kaptam egy decemberi Árnyvadász találkozóra, állok elébe, addig pedig lezúzom a Pokoli szerkezeteket és a Mennyei tűz városát.

fogadj-el-festmeny

A meglepetésekből továbbra sem volt hiány, egy srác, Edmond például tök jó fej volt, imádtam beszélgetni vele, és hallottam is, hogy a sorban másokkal a könyveimet tárgyalja ki, én meg jólesően mosolyogtam végig. Megérkezett Livi is, már vártam őt, írta Facebookon, hogy jön, de arra nem számítottam, hogy meglepetést hoz. Márpedig hozott, nem is akármit! Egy festményszerűséget, amin a Fogadj el! könyvborítója elevenedett meg. Amikor kibontottam a csomagolást, a szavam is elakadt, egyszerűen nem tudtam eléggé megköszönni, mert erre a csodás ajándékra egy köszönöm tényleg nem elég. Mert ez egyszerűen meseszép, ki is rakom a falamra. Anna is meglepett ám két rajzzal, ő is Fogadj el! témával érkezett, Áron és Dávid portréját rajzolta meg. Azokat is imádtam ám, köszönöm szépen! A dedikálás vége felé befutott egy lány is, aki színes cetilikkel tűzdelte tele a könyveimet, és úgy jelölte meg a kedvenc részeit. Kábé a csodájára jártam, le is fotóztam, mert ilyet ritkán lát az ember. És tényleg döbbenet, hogy az én könyveimbe kerültek ezek a cetlik, köszönöm! A dedikálás végül 1 óra és 36 perc volt, aminek minden egyes perce maga volt a Mennyország. Látni az olvasókat, beszélgetni velük, aláírni a könyveiket tényleg hihetetlen élmény, annyira feldobja az embert. Köszönöm mindenkinek, aki eljött!

fogadj-el-tul-szep

18.00-kor kezdődött egy KMK esemény a Szabó Magda Teremben, arról lemaradtam, de a dedikálás után beszélgettünk Annával, elpakolásztam, pár percre elnéztem a Newkids standjához is, ahol megkaptam a Tanítvány 2-t és a Stockholm szindróma könyveket, szép vastagok, legkésőbb nyáron el kell mindkettőt olvasnom! A KMK standon még begyűjtöttem ezt-azt, utána pedig már indultam el, mert közös írós-szerkesztős-KMK progi volt a közeli sörözőben, ahová nagyon hívtak a többiek, nem akartam nemet mondani. Pont eleredt az eső, mikor kiléptem, el is áztam egy cseppet, de a fene bánja, annyi csodás élmény után egy kis eső a legkevesebb. A KMK-beszélgetés is jó hangulatban telt, de 20-körül már léptem, mert nem akartam lekésni az utolsó buszom. Végül a metrópótló ellenére harminc percet vártam a buszomra, de inkább én várjak, mert a busz bizony nem vár rám. Pár perccel éjfél előtt értem haza.

esti-sorozes

Nem túl hosszú, de annál tartalmasabb volt a Könyvfesztiválom. Hihetetlen élményekkel gazdagodtam, új embereket ismertem meg, ismét találkoztam sok kedves arccal, és hát, mindent egybevéve tényleg mennyei volt a szombatom. Már most nagyon várom a Könyvhetet, remélem akkor is találkozunk. Köszönöm mindenkinek a tegnapot, isteni volt veletek! (Deszy, azért nagyon hiányoztál, remélem legközelebb te is el tudsz majd jönni! :))

1529 <- Az összes oldalletöltés 3 <- A mai adatok
Comments
  1. 2 év ago
    • 2 év ago
  2. 2 év ago
    • 2 év ago
  3. 2 év ago
    • 2 év ago
  4. 2 év ago
    • 2 év ago

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.