A színfalak mögött – Fanfic novella a Túl széphez – Írta: Veszelszki-Dunai Bálint

Sosem voltam nagy fanfic olvasó, noha a műfaj jelenlétével mindig is tisztában voltam. Igazából elképzelni sem tudtam azt, hogy valakit egyszer majd az én regényem, az általam kitalált világ fog annyira megihletni, hogy megalkot belőle egy saját írást. Márpedig most ez történt, aminek hihetetlenül örülök!

Az egyik volt osztálytársam, Veszelszki-Dunai Bálint ragadott tollat, és alkotta meg a saját történetét, amiben a hősnőnek bár Olivér áll élete középpontjában, a srác mégsem vesz a lányról tudomást. (Tipikus Olivér-mozdulat :D ). A novella alább olvasható, ha pedig többre vagy kíváncsi Bálintról, olvasd el ezt az interjút, amit bő három éve készítettem vele.

Jó szórakozást a novellához, remélem, neked is annyira fog tetszeni, mint amennyire engem is elvarázsolt!

02-sor

A színfalak mögött | Írta: Veszelszki-Dunai Bálint

swimmer-woman

Vörös Eszter tehetséges úszónak számított, de valahogy sosem tudta megszeretni ezt a sportot. A szülei nagyon szerették volna, ha a lányuk „kiaknázza a benne rejlő tehetséget”, Eszter hajthatatlan volt. Általános iskolába még versenyszerűen úszott, de a középiskola elkezdésével felhagyott vele.

A szülei mindig nagyon boldogok voltak, ha eredményt ért el, kegyetlenség lett volna, ha megtudják az igazat: hogy Eszter világ életében utált úszni. Az úszásnál csak azt utálta jobban, ha veszít. Egyébként ez nem csak a sportban volt így: az iskolában kitűnő tanuló volt, a hittanos közösségnek pedig a szíve és a lelke.

Bár az úszástól megszabadult, mégis rendszeres látogatója maradt az uszodának, pedig a kötetlen úszást sem élvezte jobban, mint az edzéseket vagy a versenyeket. Egy dolog, vagyis inkább egy személy miatt maradt meg az úszás világának a peremén.

Már élete első edzésén kiszúrta a Telivért, és tudta, hogy egy napon hozzá fog menni feleségül. Ekkor persze még kislány volt, a fiú pedig már szinte felnőtt férfi, de ez nem zavarta. A srác elképesztően jóképű volt, elmondhatatlanul jó testtel, és ami a legfontosabb: ő volt a legjobb. Eszter, aki maximalistaként élte egész életét, nem akart a legjobb alá adni. Ahogy Olivér sikerei egyre jöttek, Eszter egyre szerelmesebb lett, szinte megszállottá vált. Otthon szabályos kis házi oltárt emelt a bálványának, és hosszan imádkozott az Úrhoz, hogy segítse meg, és Olivér az övé legyen.

 Valójában soha még csak nem is lettek egymásnak bemutatva, Eszter csak egy fizető vendég volt abban az uszodában, ahol Fenyvesi Olivér és Fülöp Richárd voltak a sztárok. Az összes lány odavolt értük, de Eszter érezte a szíve mélyén, hogy őt és Olivért egymásnak teremtette az Úr. Hiszen Telivér is a legjobb volt abban, amit csinál, és ő is mindig erre törekedett. A pontot az i- re az tette fel, hogy kiderült: nem is laknak messze egymástól. Ezt jelnek tekintette.

Mindig úgy intézte az úszást, hogy egyszerre végezzen a félistennel. A legnagyobb baj az volt, hogy Telivér igazából észre se vette. Eszter legnagyobb sikere egy unott köszönés volt a bálványa részéről, pedig rengetegszer mentek együtt haza, valahogy nem sikerült a beszélgetés. Ez nagyon dühítette a lányt, egyszerűen képtelen volt megszólalni és társalgást, könnyed csevejt kezdeményezni a félisteni Olivér mellett. De ha a fiú megszólította volna… De nem, ő inkább Ricsi haverjával dumált mindenféléről. Ricsi egyébként láthatóan vevő lett volna rá, hogy megismerkedjenek, többször próbált is szemezni vele, az Olivérrel folytatott társalgásai alatt, de Eszter sosem viszonozta a közeledését. Már-már felmerült benne, hogy féltékennyé teszi az ő Telivérét, de nem tudta rászánni magát.

Amikor Olivér dopping ügye kiderült, hónapokig próbálta megtudni, most hol folytatja az úszást az imádott fiú. Bejárta a legnagyobb és a legkisebb egyesületeket, klubokat, uszodákat is, de semmi. A jelek arra mutattak, hogy Fenyvesi Olivér sportolói pályafutásának vége. Eszter a rajongást is maximális energia bedobással végezte: rendszeresen kitérőt tett a Blaha Lujza tér felé, ahová Olivér költözött (párszor meg is tudta pillantani), megfordult az egyetem felé, ahol Olivér tanult. A tanulmányi eredményei megsínylették a kémkedést, így Eszter kelletlenül bár, de visszafogta magát, és nem kutatta fel Olivér kedvenc helyeit.

Egyedül László atya, a fiatal pap tudott ezekről a dolgokról, akihez Esztert mély kötelék fűzte. Nem szerelem volt ez, nem is barátság. Neki László atya volt a lelkivezetője, akinek minden titkát elmondhatta. Az egyetlen ember, aki tudott a Telivérhez fűződő reménytelen szerelméről is. Az atya sosem bátorította, de nem is próbálta lebeszélni, pusztán azt hangsúlyozta, hogy attól, hogy valaki sikeres úszó, még nem értékesebb, mint mások. De hát, mit érthet egy pap a szerelemhez?

És most itt volt!

Eszter, akárcsak sok más tanuló, diákmunkával egészítette ki a zsebpénzét. Unalmas meló volt: egy nagy monitor előtt ülni, és figyelni a moziban ülőket az infrakamerán át, hogy vajon megpróbálják- e felvenni a filmet… halál. Eszter igyekezett feldobni valamivel a dolgot, elképzelte milyen ember lehet a popcornt ropogtató kopasz fickó, a szőke cicababa, vagy a jól öltözött srác. Legjobban azt utálta, mikor csak egy- két ember ült a teremben, ilyenkor nehéz volt egy idő után izgalmas dolgot találni, de annál jobban kellett figyelni, hiszen a szinte üres termekben veszélytelenebbül lehetett felvételeket készíteni. Hitték ők. Eszter ezt a munkát is maximális hatásfokon végezte, sokakat le is fülelt már.
De ilyen ma nem történhet meg! Hiszen ez ő! Ő!
Szíve a torkában dobogott. Majdnem egy éve nem látta Fenyvesi Olivért. Hallotta, hogy a visszatérését rebesgetik, majd nemrég a televízió beszámolt Fülöp Richárd haláláról, akkor ismét felkapta a média. Aznap egész este sírt. Az nem lehet, hogy őt, az ő Telivérét vádolják gyilkossággal! Hiszen ártatlan! Kizárt, hogy képes lenne bárkit is megölni, főleg nem egy ilyen régi barátot! Szerencsére a rendőrség is így gondolta. Amikor Olivér a tévében közölte, hogy soha nem tér vissza az úszás világába, valahol fájdalmas, de valahol jó érzés volt.

Legalább nem kell ismét úszni járjak…

Olivér egy kövér haverjával érkezett. Eszter el sem tudta képzelni, ki ez a srác, hiszen Olivért mindig csak menő úszók, és más sportolók között látta. De kit érdekel? Most végig őt figyelheti! Másfél óra, amit Telivérnek szentelhet!

Mondjuk az elég fura, hogy egy rajzfilmre ült be…

A film elkezdődött, és Eszter átélte élete legsokkolóbb pillanatát. Olivér és a kövér fiú pár percen belül szenvedélyes csókban forrtak össze.

Uram irgalmazz…

Eszter szíve szerint sikított volna, de nem jött ki hang a torkán. Az Úrhoz intézett fohászt is inkább csak formálta a szájával, mint mondta. Úgy érezte megfordult körülötte a világ. A torkát jeges marok szorította össze, ahogy megbabonázva meredt a monitorra.

Kezében volt a pendrive, rajta a felvétel. A felvétel, ami hatalmat ad neki. A felvétel, amivel bosszút állhat.

Még sosem csinált hasonlót. Az adatlopást szigorúan büntették, de az elmúlt egy év alatt éppen elégszer bizonyította, hogy megbízható. Senki sem ellenőrizte.

Mit tegyek? Rakjam fel youtube– ra? Jutassam el a médiának? Hadd lássa mindenki, hogy a híres Fenyvesi Telivér csak egy rossz buzi!

Eszter szívét elöntötte a harag. Megalázottnak érezte magát.

Olivérnek őt feleségül kellett volna vennie! Természetesen ő is olvasta a pletykákat, hogy meleg (igazság szerint minden Olivérrel foglalkozó cikket elolvasott) de sose hitte el. A homoszexualitás bűn, és az ő Olivére nem lehet olyan.

De úgy tűnik, mégis olyan volt. Pedig régebben látta párszor néhány úszó lánnyal kacérkodni (tele is sírta a párnáját az ilyen alkalmak után). Ráadásul nem is valami jóképű pasival, hanem egy kis zsírbödönnel smárol. Ez felháborító. Eszter nem tartozott a legszebbek közé, de azért a daginál sokkal jobban fest.

Jó, tegyük fel meleg, de azért lehetne valamivel igényesebb, nem?

Szíve egyik fele azt akarta, hogy Telivér szenvedjen éppen úgy, mint ő. Mert Eszter szenvedett. Pokoli volt látnia, hogy tovább csókolóznak. Legszívesebben elfordította volna a fejét, de mozdulatlanná dermedt. A könnyei fátyolán át is jól látta, hogy mit tesz Olivér. Hogy nem őt csókolja Úgy érezte, megcsalták.
Már majdnem otthon volt, mikor egy hírtelen ötlettől vezérelve megfordult, és rohanni kezdett a templom felé.

* * *

László atya fáradtan üldögélt a számítógép előtt. Micsoda nap volt… két temetés, egy esketés, és egy hittan… és persze a mise.

Fiatalember volt, bírta a terhelést, de azért, Isten bocsássa meg, néha ő is elfáradhatott. Az emberek azt hiszik, a papok valami féle más bolygóról jöttek, és fáradhatatlanok. Milyen jó is lenne…
Nos, László atya nagyon is ember volt, sőt. Olyan dolgokért rajongott, mint a pankráció. Néha elképzelte, milyen arcot vágnának a templomba járó nénikék, ha megtudnák, hogy a „tisztelendő úr” ilyesmit néz. Már éppen elkezdődött volna az adás, amikor csengettek.

László atya fáradtan tekintett fel a falon függő feszületre.

–  Ezt direkt csinálod velem, igaz, Uram?

Gyorsan kikapcsolta a monitort, és ajtót nyitott. Eszter állt a küszöbön, az egyik kedvenc hittanosa. A lány energikus volt, segítőkész, és életvidám, legalábbis általában.

–  Dicsértessék a Jézus Krisztus atyám! – Eszter zaklatottnak tűnt. Vagy inkább kétségbeesettnek.

–  Mindörökké ámen! Eszter, mi szél hozott e késői órán?

–  Mutatnom kell valamit…

–  Rendben. Fáradj beljebb. – László atya szomorúan vette tudomásul, hogy ma este nem fog izgulni kedvenc pankrátoraiért. De első a szolgálat.

Eszter jól ismerte a járást. Rögtön a számítógéphez lépett, bedugott egy pendrive-ot, majd bekapcsolta a monitort.

– Eszter, megtennéd, hogy nem…

A lány azonban ingerülten kilépett a böngészőből, láthatóan nem érdekelte, mit nézett a pap, aki maga se tudta örüljön, vagy mérgelődjön a dolog miatt. Hamarosan egy egészen más felvétel futott a képernyőn.
László atya elsőnek fel sem fogta mit lát, majd amikor rádöbbent, akkor undorodva elfordult.

–  Megkérdezhetem, miért nézünk ilyesmit a gépemen, Eszter?

–  Nem látja atyám? Nem látja, ki van a képernyőn?

–  Nos, én két csókolózó férfit látok…

–  Nézze meg! – a lány sosem volt tiszteletlen, de most mégis követelőző volt a hangja.

A pap vonakodva közelebb hajolt, és pár pillanat múlva felismerés csillant a szemében.

–  Fenyvesi Olivér… nocsak…

A felvétel véget ért. Eszter felháborodottan fordult a pap felé.

–  Mondja meg atyám, mit csináljak?

–  Miért kéne csinálnod bármit is?

–  Hát nem látta? Olivér meleg! Meleg, érti? Ezt nem hagyhatjuk… fel kell tenni a netre, vagy beküldeni valamelyik tévének…

–  Miért?

–  Mit miért?

–  Miért kéne nyilvánosságra hoznod a felvételt, amit sejtésem szerint lopás útján szereztél meg?

Eszter elpirult, de elszántan folytatta.

–  Atyám, a homoszexualitás bűn! Ez az ember fiatalok példaképe! Ne nézzenek fel az emberek egy homokosra!

–  Eszter… – László atya szelíden megsimogatta a dühöngő lányt – Először is: Fenyvesi Olivér már egy éve nem példakép. Másodszor: Isten dolga ítéletet mondani bármilyen bűn felet, nem a mienk. Harmadszor…

–  De hát atyám… – Eszter közbe akart vágni, de a fiatal pap kitartóan folytatta.

–  … harmadszor pedig te nem az erkölcsöt akarod védeni, hanem bosszút akarsz állni egy fiún, mert nem veled csókolózott ott a moziban.

A szavait mély csend követte. Eszter ingerült arcot vágott, de nem szólalt meg.

–  Azt gyanítom, nem háborodtál volna fel jobban, ha lánnyal látod.

–  Hát, én… nem is tudom. De atyám, nem gondolja, hogy amit tesz, visszataszító?

–  Őszintén érdekel a válaszom?

–  Természetesen!

            A pap egy pillanatra elgondolkodott, mindig alaposan mérlegelte a szavait, ha az őszinte véleményét kérték, majd így szólt:

–  Nézd Eszter, nem tagadom, nem örülök, hogy ha két férfit látok csókolózni. De ha őszintén belegondolsz, melyik az undorítóbb: ha két férfi csókot vált egy helyen, ahol úgy tudják, senki sem látja őket, vagy ha egy szerelmes nő, puszta bosszúvágyból és sértődöttségből tönkreteszi egy fiatalember életét?

Eszter arcán a felháborodás helyét átvette az ijedtség.

–  De hát, atyám! Ön szerint én undorító vagyok?

–  Dehogy! Az, hogy hozzám jöttél, éppen azt bizonyítja, hogy valójában nem vagy rossz ember. Hiszen ha rögtön hazamész, mostanra már ezrek csámcsoghattak volna a felvételen, igaz?

–  Igen. De akkor mit csináljak?

–  Én nem dönthetem el helyetted, Eszter. Szabad akaratot kaptál, élj vele!

–  És az, hogy Fenyvesi Olivér meleg, nem is számít?

László atya fáradtan sóhajtott:

–  Tett valami felháborítót? Közszemérmet sértett? Kisfiúkat molesztált?

–  Hát ezeket éppen nem, de…

–  Egy sötét moziban tette, amit tett, legjobb tudomása szerint kettesben.

–  Akkor a homoszexualitás nem bűn?

–  Mit számít? Isten gyermekei vagyunk valamennyien. Az Úr a kereszten pontosan tudta, hogy Fenyvesi Olivér majd egy másik férfival csókolózik. Ennek ellenére érte is vállalta a kínhalált. Hogy bűn vagy nem? Ezzel se neked, se nekem nem kell foglalkoznunk. Isten majd eldönti, zavarja-e Őt.

Pár pillanatig csend volt, majd ismét az atya szólalt meg.

–  Eszter, én most elmegyek egy öt percre. Te maradj itt, és gondolkodj! A számítógépemen ott a felvétel. Elküldheted a médiának. Feltöltheted a netre. Vagy éppen törölheted is. A döntés rajtad áll.

Ezzel László atya kiment. Az öt percet egy órának érezte. Bár kívülről magabiztosnak tűnt, Lászó atyát nagyon is kétségek gyötörték. Nagyon jól ismerte ő a szerelem erejét. Soha senki sem tudta, nem is sejthette, hogy a papságát szinte csak azért élhette meg ennyire tisztán, mert Eszter nem tekintett rá férfiként. A pap is ember, Eszter pedig az ő személyre szóló kísértése. László atya szerette a papságot, szeretett segíteni, és szerette Krisztus szeretetét közvetíteni az emberek felé.

Uram! Kérlek add meg neki, hogy jól döntsön! Kérlek, őrizd meg őt olyan jónak, amilyennek megismertem.

Mikor visszatért, Eszter már el is tette a pendrive-ot.

–  Töröltem, atyám!

–  Büszke vagyok rád, Eszter.

–  De még mindig haragszom… mit csináljak?

–  Imádkozz érte. Imádkozz Fenyvesi Olivérért.

–  Hogy az Úr megbocsássa a melegségét?

–  Szerintem inkább azért, hogy boldog élete legyen…

813 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.