Ilyen volt a 2017-es Könyvfesztivál!

Végre, idén dupla élményem volt a Könyvfesztiválból, hiszen szombaton és vasárnap is kint voltam. Tavaly a Könyvhéten fogadtam meg, hogy a Könyvfesztiválon két napig fent maradok, mert annyira szörnyű volt szombat este hazamenni, hogy szó szerint rosszul voltam a buszon. No, szerencsére idén ez elmaradt.

Igaz, ára volt annak, hogy két naposra nyújtottam a Könyvfesztivált. Megbeszéltem magammal pár napja: “Tibi, könyveket veszel magadnak a standokról, vagy kifized a 9 ezer forintos hotelszobát” A kettő együtt nem megy, így az élményre és a dupla napra szavazva a szombat estémet egy hotelben töltöttem. No de ne rohanjunk ennyire, elmesélem, miként alakult ez a két nap.

Megjöttem 😊

A post shared by Rácz-Stefán Tibor (@racz.stefan.tibor) on

Szombat

Kora reggel én már úton voltam, 9:30-ra a fővárosba is értem, de nem a Könyvfesztivál helyszínére siettem, hanem az Újbuda justifybe, ott volt egy kis dolgom. Arra viszont nem számítottam, hogy kábé a világ végén van, és szombatonként a 133E csak húsz percenként jár. A Ferenciek terén tizenöt, a Hengermalom utcánál pedig tizennyolc percet vártam a járatra, utóbbinál az orrom előtt húzott el, előbbinél pedig az sem dobott fel, hogy az X-Faktor Lizája üldögélt mellettem.

Viszont a kellemetlenségekért kárpótol a villamos, amivel a Móriczról a Széna Térre értem. Egy részeg pasi ugyanis előttem ült, és olyan vicces dolgokat énekelt és üvöltött, hogy ő a legszebb a világon, 24 másodpercig se tudnak ránézni mert annyira szép, és társai. Mondjuk, rajtam kívül nem röhögött rajta senki :) Így csak kissé késve, 13 körül értem a Könyvfesztiválra.

A hangulat már az elején megragadott, isteni volt látni a feszt felé sétálgatva az ismerős arcokat és a könyvvel vonulókat. Kábé a “hazaértem” feeling ragadott magával. Amint a D épület környékére értem, Flóra már jött is értem, és megérkeztem az Árnyvadász találkozóra, ahol meghívott vendég voltam.

Bevallom, kicsit tartottam az Árnyvadász találkozótól, mert nem tudtam mire számítsak, és hát, elkozmetikázni se akartam, hogy mennyire nehezen szerettem bele a sorozatba. A teremben úgy harmincan gyűltünk össze, külön öröm volt, hogy néhányan csak miattam jöttek. Az elején picit talán döcögősen haladtunk, de éreztem, hogy belejöttem.

Elmeséltem, miként állok Cassandra Clare könyveihez, szóba kerültek a saját regényeim, sőt, Edmond valami mesteri módon egy csomó titkot kihúzott belőlem a decemberben érkező harmadik regényem, a Mikrofonpróba kapcsán. Úgyhogy mese nincs, ezeket majd nyilvánosan is részleteznem kell. Az Árnyvadász találkozó nagyon jópofa hangulatban telt, az ismerős arcok mellett az újoncoknak is nagyon örültem.

Miután véget ért a találkozó, nagy meglepetésemre kialakult egy dedikálási sor, így vagy húsz percig írogattam alá a könyveimet, és persze adtam ajándék könyvjelzőt. Kaptam is meglepetéseket, amit köszönök ám! Adának a bögrét, Ünigének a tollakat (igen, megint elfelejtettem vinni) és persze a könyvjelzőket is a lánynak, akinek sajnos elfelejtettem a nevét (ne haraguj) :(

Tök jó érzés volt beszélgetni veletek, belefirkálni az olvasott, vagy éppen olvasás előtt álló példányokba. Az pedig pláne megtisztelő volt, hogy akadt olyan olvasóm, aki nagyon messziről utazott fel egyetlen aláírásért. Milyen menő már ez?!

Ezt a két gyönyörű rajzot kaptam egy olvasómtól 😍😍😍 Köszönöm 😎

A post shared by Rácz-Stefán Tibor (@racz.stefan.tibor) on

A dedikálás & találkozó után pár percig még beszélgettünk, ami külön jó volt, Fanni és Edmond, nektek IS iszonyúan örültem, és mindenki másnak is, akiket most nem említek néven. (Ez az egész bejegyzésre vonatkozik ám). Kábé 15.00. volt, ekkor, szét se néztem a Feszten, hanem egyből rohantam Kae Westához, de nem tudtam hol a Delta Vision pultja. Tavaly kérdezősködtem, hivatalos kiírást kerestem, de tanulva a hibámból most egyből a telefonhoz nyúltam, és ránéztem a kiadó Facebook oldalára.

Szombaton iszonyú fullasztó volt a Fesztivál, rengetegen voltak, néha csak aprókat tipegve lehetett haladni. De nem adtam fel, így a Deltához érve megkaptam a recenziós példányom, alá is írattam Kae Westával, sőt, Róbert Katalin is odajött egy kicsit beszélgetni. Muris volt, az idő viszont iszonyú gyorsan lepergett, nekem pedig 16.00-kor előre leszervezett találkozóm volt. Helyszínt viszont nem beszéltünk meg, így beültem a B28-as KMK stand mögé, küldtem sms-t, és ott vártam a szerkesztőmet.

Nagy meglepetésemre egy lány meglátott, és gyorsan jött is dedikáltatni, muris volt, és persze tök jót beszélgettünk. Szóba került a Sugar is, a legnagyobb kedvencem tavalyról, amit továbbra is bátran ajánlok. Réka végül befutott, átbeszéltünk jó pár dolgot a Mikrofonpróbáról, de az idő iszonyat gyorsan elment. 17.00-kor kezdődött a kiadó eseménye a Szabó Magda teremben, így harminc perc után már oda tartottunk.

Tombolán nyerte egy olvasónk Ferenci Szilvia mesekönyvét 😊😊😊

A post shared by @konyvmolykepzo on

Az esemény a Kincsem könyvbemutatójával kezdődött, öröm volt hallgatni Szélesi Sándor szavait. Igaz, hátul ülve Ünigével, Adával, Edmonddal és Fannival tök jól elszórakoztunk, időnként pedig Deszyvel a sorok között (rossz poén, de igaz) is beszélgettünk. A Könyvbemutató után Katona Ildikó mesélt az Alexandra boltok átvételéről, mindenképpen izgi időszak ez, kíváncsian várom a további fejleményeket.

A találkozó után folytattuk Rékával a szerkesztési megbeszélést, most Róbert Kati is hozzánk csapódott. Egy csomó érdekes témát átrágtunk a regény kapcsán, már nagyon várom a szerkesztést, izgalmasnak ígérkezést. A megbeszélés egy pontján odajött hozzánk Flóra közös fotót csinálni, nagyon aranyos volt. Az idő pedig pörgött menthetetlenül.

Kábé 18.55-kor már indultam a saját hivatalos dedikálásomra. Szerencsére a kései időpont ellenére jópáran már vártatok, amiért iszonyat hálás vagyok. Kábé fél órán át beszélgettem az olvasókkal, aláírtam a könyveiket, és egy élmény volt hallgatni a sok gondolatot, látni,hogy mennyire szerettétek a Túl szépet és a Fogadj el!-t. Egy író számára rengeteget jelent, ha látja az olvasói reakciókat, köszönöm, hogy megajándékoztatok a remek pillanatokkal.

Fél óra múlva elfogyott a sorom, de egy pillanatra sem maradtam egyedül. Hála az égnek Dia kitartó volt, és odajött hozzám. Elkezdődött a traccsparti, 20.00. után a Könyvfesztivált is együtt hagytuk el. Iszonyat kajásak voltunk már addigra, úgyhogy beültünk a KFC-be, és vagy másfél órán át ott voltunk. Olvasmányélményekről is mesélve olyan hangosan röhögtünk, hogy mögöttünk két fiatal lány tök rondán nézett ránk, aztán nyomkodták tovább a mobiljukat, gondolom messengeren beszéltek ki minket. Hát igen, ha valakivel egy kajáldában vagy, inkább smileyban röhögj, mint hangosan….

22.00. körül már kidőltem, úgyhogy metróra szálltunk, és a Kodály Köröndig meg sem álltam. Már el is felejtettem ám, hogy mennyire mámorító a budapesti éjszaka. Tele volt a kis földalatti külföldiekkel, vidáman bulizó fiatalokkal. Csak úgy pezsgett az élet, a város pedig gyönyörű fényben fürdött. Márkóvá vedlettem seperc alatt, és a hotelig is ámuldozva baktattam fel. Ott becsekkoltam a szobába, és kábé pár perc múlva ki is dőltem. Szerencsére az ágy is kényelmes volt, totál megérte a pénzt.

Szia kis Rubi 😍 (mindenki màsnak Laura) #megzabálom #annyiracuki #babygirl #hello

A post shared by Rácz-Stefán Tibor (@racz.stefan.tibor) on

Vasárnap

Imádtam magam a döntésemért, hogy két napra nyújtom a Könyvfesztet! Vasárnap kábé kipihentem keltem, 10.00. körül pedig útra keltem, irány az Örs vezér tér. A legjobb barátom, Petra nemrég kisbabát szült, akit Laurának nevezett el, de én kis Rubinak hívom. Kezdetben dacból, azt hittem, ha meglátom, majd rászokok a Laurára, de nem, a kis Rubinak ez a név passzol – legalább az én számból. De megígérem, ha nagyobb lesz, és azt kéri másként hívjam, megteszem.

Petrával mindig isteni találkozni, mert bár hiába telefonálunk sokszor, meg ott a net, azért élőben az igazi. Most viszont elhozta a csöppséget is. Leírhatatlan élmény volt a képek után végre élőben látni a babát. Pont olyan, mint az anyja: makacs, csökönyös, akaratos, vidám és gyönyörű. Beleszerettem seperc alatt.

Amikor a kicsit a karomba vettem, na ott lett teljes az öröm. Iszonyú édes volt, ahogy a nagy szemeivel nézett rám, és hozzámbújt rögtön. Oké, a pólóm tiszta nyál lett, azt hitte, megszoptatom, szegény nem tudta, hogy rossz ajtón kopogtat, de kit érdekel, tök jó volt a kezemben tartani. Ahogy a haját szagolgattam, és a kicsi az arcomat simogatta olyan boldogság öntött el, mint ritkán. Kezdtem érteni miért olyan jó szülőnek lenni. Még úgy is, hogy húsz perc múlva totál elzsibbadt a karom.

Babáztam 😍 #olyancuki #nemejtettemel #hozzamisbujt #sirtisdemegnyugtattam #nagyaszerelem

A post shared by Rácz-Stefán Tibor (@racz.stefan.tibor) on

A babázás után kissé késve, csak 14:30-ra értem a Könyvfesztre. Oda felé menet összefutottam Szöllös Kristóffal, bocsi, hogy nem tudtunk tovább dumálni. A feszten már ott várt Deszy és Laura is, és egy lány, akinek sajna elfelejtettem a nevét. (Tudom, ciki). Annával is jó volt találkozni. Kerítettem széket, leültünk, beszélgettünk, és kábé ez ment egész vasárnap.

Maga a feszt sokkal nyugisabb volt, kevés ember lődörgött már, így a standokat is meg tudtam nézni. A lányokkal ide-oda mentünk, letáboroztunk a KMK-nál is. Fotózgattam néhányat, élőben végignéztem, ahogy Kalapos Éva a dedikálásán elénekli a DAC-dalt, ami szupermenő volt. Oda akartam amúgy menni hozzá, de elfoglaltnak tűnt előtte is, a fene akart zavadzálni.

Még megvártuk Bessenyei Gábor dedikálását, fotóztam párat, csak azt sajnálom, hogy mire feléledtem, már megjöttek az olvasók, így nem tudtunk Gáborral beszélgetni. No, majd legközelebb.

Volt egyszer egy könyvfesztivál 😍 Az élménybeszámolóval hamarosan jövök 😊

A post shared by Rácz-Stefán Tibor (@racz.stefan.tibor) on

Amikor átmentünk a kiadó másik standjára, ott nagy meglepetésemre dedikáltam is egyet, bulis volt no, erre tényleg nem számítottam. Előtte még benéztem a Ciceró/Gabó standhoz is, összefutottam Till Katalinnal is, a kiadóvezetővel. Tök jó érzés volt, hogy megismert, és persze átbeszéltük a Léggömbök értékelésem is. Megnyugodtam, no, mert tartottam a kritika megírásától.

A KMK standnál még úgy egy óráig beszélgettünk a lányokkal, szóba került minden, amit könyvszerető embereknél el lehet képzelni. A fáradtság viszont valahogy elemi erővel csapott le ránk, kábé sorra kezdtünk el ásítozni is, így mese nincs, 17:10 körül bejelentettem, hogy a 18:30-as busszal én már hazajövök. El is indultam, és bár iszonyatosan fáradtan, de nagy elégedettséggel hagytam el a Könyvfesztivál helyszínét.

Gyerekek, én egyszerűen imádom a könyves eseményeket. Össszehozza az embereket, jókat lehet beszélgetni, ott a rengeteg könyv, a jó hangulat, a sok röhögés. Mivel is zárhatnám a soraim? Alig várom már a Könyvhetet!

1317 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.