Évértékelő 2018-ról, a legmenőbb évemről

Hű srácok! Túl vagyok életem legszorgosabb és egyben legmenőbb évén. Olyan fáradtnak érzem magam, mint kábé még soha, de kit érdekel, amikor ilyen sok klassz élménnyel gazdagodhattam tavaly!

Hiszen egy csomót írtam, részt vettem menő eseményeken, szuper emberekkel találkozhattam, életemben először eljutottam a Balatonra nyaralni, a munkámat továbbra is imádom, ráadásul új történeteket is megmutathattam nektek.

Egy biztos: íróként ez volt a legszorgosabb évem, hiszen két regényem is megjelent, továbbá a Meghitt pillanatok antológiában is találkozhattatok a Mindent elsöprő című novellámmal. Sőt, ősszel a Mikrofonpróba megkapta az első utánnyomását is! Az tuti, hogy a 2019-es év nem lesz ennyi megjelenéssel tarkított, de igyekszem, hogy legyen mit olvasnotok majd tőlem.

No de hogy is telt a 2018?

Év elején én még szorgosan javítottam az Élni akarok!-ot, igyekeztem a lehető legjobbá tenni a kéziratot, és nem sokkal később el is küldtem a kiadónak. Utána kicsit pihentem, és befejeztem a Kapcsolatpróba írását és végső javításait. Az év első negyede tehát egyértelműen írással telt, két kéziratomat is irányba kellett állítanom.

Konkrétan el se hittem, hogy mindkét írásomra pozitív lektorit kaptam a kiadótól, ráadásul csont nélkül. Nagy dolognak érzem még mindig, hálás vagyok a kiadónak a támogatásért. Az Élni akarok! szerkesztése májusban kezdődött el, és valamikor június elejére végeztünk vele. Hosszú munka volt, de nagyon megérte, úgy érzem :)

A júliusom baromi gyorsan elment. Egyrészt abban a hónapban írtam a novellám a kiadó felkérésére. Nem sokkal később belekezdtem egy új regény írásába, de erről majd később :)

Július végén kezdődött el a Kapcsolatpróba szerkesztése, augusztus első hetében nyaraltam, így picit megcsúsztunk, de augusztusban időre elkészültünk a munkával. Ez volt az eddigi legkönnyebb szerkesztésem, sok átírást nem igényelt, a karakterekkel sem voltak különösebb gondok. Meglepő érzés volt, hogy kábé csak a szövegen javítottunk, és pár logikai bakit tüntettünk el. És naná, hogy ez sem volt öt perc :)

Írtam-e valamit 2018-ban?

Először is, írtam novellákat, ezek közül nem került minden publikálásra. Most is van a fejemben pár novella ötlet. Szeretem ezeket írni, jó dolog így kiadni magamból egy-egy történetet.

Egy regényen is dolgoztam ám! Hosszú idő után először egy LMBT sztoriba vágtam bele, aminek kábé annyi az alapja, hogy Hunor belezúg a bátyja legjobb barátjába, Gergőbe, és innen alakulnak a dolgok. Az írást már júliusban elkezdtem, de a Kapcsolatpróba szerkesztése kissé kirántott, így szeptemberben folytattam, hogy aztán októberben átírjam az egészet, mert kábé minden eredeti elképzelésemet meg kellett változtatnom.

Az őszöm és a decemberem a Pokolba a jópasikkal! (munkacím) írásával zajlott, most tartok ott, hogy még három-négy fejezet, és a végére érek. Nagyon szeretem ezt a regényt, őszintén bízom benne, hogy hozzátok is eljuthat majd. Március 31-ig kéne leadnom a kiadónak, ha úgy érzem, hogy minőségében megfelelő, akkor mindenképpen leadom, és utána beszámolok majd nektek a kiadói döntésről. Ha nem érzem elég jónak, üldögélek majd még egy kicsit rajta. (Az Élni akarok! is két évig pihent a gépemen, mielőtt egyáltalán látta volna a kiadó).

2019-ben is írsz majd valamit?

Nanáhogy, írás nélkül el se tudom képzelni az életem. Novellákat tuti írok majd, mert nagyon sok ötlet ugrál a fejemben, szeretnének mielőbb megszületni, aztán meglátjuk, hogy mi lesz  sorsuk.

Ami nekem állandó gondom, hogy rengeteg a regényötletem, de sose tudom, hogy éppen melyiket valósítsam meg. Most is ez van: pár ötlet ugrál a fejemben, de perpillanat egyiknél sem érzem azt, hogy “fejben megírtam volna“, így nagy eséllyel az év első felében nem írok új regényt – ha csak fejbe nem csap valami.

De unatkozni tuti nem fogok, és nem csak a Pokolba a jópasikkal! javítása miatt. A gépemen ugyanis három befejezett kézirat pihen, amik komoly átírásra várnak. A legelső a Mese Re-Habbal, ami az első Aranymosáson esett ki. Nem vagyok benne biztos, hogy abból bármi is lehet, nagyon kezdetleges volt szegény, így talán érdemes lenne könnyes búcsút venni tőle.

Van egy roma lányos ötletem is, a Sorstalan utakon, ami három éve negatív lektorit kapott a kiadótól, hiszen nem volt elég jó. Kae Westa barátnőm régóta kéri, hogy javítsam már ki, mert úgy szerette a kéziratot, és őszintén szólva engem is nagyon birizgál Mária története.

Tavaly meséltem egy kisregényről is, ami jelenleg a Sötétségből ragyog elő címet viseli. A kiadónak ezt elküldtem anno, de tavaly év elején azt a választ kaptam, hogy így sajnos nem jelenhet meg, mert túl rövid, plusz a karakterekkel is van pár gond. Szóval, lehet, hogy ezt bővítem és javítom majd tavasszal.

Tervek mindenesetre vannak, és csak remélni tudom, hogy idén, és jövőre is lesz tőlem mit olvasnotok. Azt pedig egy álom látni, hogy az Élni akarok! és a Kapcsolatpróba is mekkora kedvencetek volt. Köszönöm mindenkinek, hogy velem vagytok!

Ui.: Azért fogalmam is van: szeretném idén kicsit jobban kihasználni az írós blogom, több cíket írni nektek. Igyekszem, tényleg!

436 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.